Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A helyretétel ideje

A helyretétel ideje

 

 

 

Október első vasárnapja abban segít, hogy érzelmi téren, valamint emberi kapcsolatainkban a lényegre tudjunk koncentrálni és a sorsunk szempontjából lényeges kérdéseket megértsük. Jó alkalom, hogy egy kapcsolatot meggyógyítsunk, vagy érzelmi téren gyógyuljunk, erősödjünk. Megtanulhatjuk ekkor, mit jelent kézben tartani és tudatosan jó irányba fordítani érzéseinket. Másrészt, mindaz, amit eddig kézben tudtunk tartani most gyönyörűen megmutatja magát az anyagban, mint ahogy az is, amit esetleg nem tudunk még kézben tartani. Vagyis, a vasárnap tanító nap, melyben örömteli vagy súlyosabb tapasztalások is érkezhetnek, attól függően hol tartunk most éppen erőink uralásában. Aki bölcs, az egy esetleges nehezebb tapasztalatból is tanul ezen a napon és megértve az égi üzenetét a javára fordítja. Azaz, megérti, hogy kapcsolatainak és érzelmi életének alakulásáért kizárólag ő maga felelős, hiszen a Kígyótartó üzenete szerint minden már tudatosan uralt, kézben tartott erővel varázsolni lehet!  Aki pedig már képes erre, annak a vasárnap segít hosszú távra létrehozni valamit.

Épp ezért beavató nap is az október 8-a, hiszen a Szaturnusz a Kígyótartó csillagaiban kerül teremtő fényszögbe a Vénusszal.

Jól megélve erőt ad ahhoz, hogy minden felesleges érzelmi sallangot lerakjunk, hogy hazugságainkkal legmélyebb szintekig leszámoljunk. Mindemellett egy kapcsolat örökérvényűségére  is felhívhatja a figyelmet, fókuszba állítva azt. Ezen a vasárnapon minél inkább megértjük mivel korlátoztuk eddig saját magunkat érzelmi téren vagy a nőiség témájában, annál inkább képessé válunk arra, hogy erőinket kézben tartva korlátainkat átlépjük és a pozitív változás irányába forduljunk. Az önértékelés témájára is felhívhatja figyelmünket.  

Október 8-9-10. napjai ezen felül kifejezetten erőt adnak a nyílt, őszinte, nagy rendező beszélgetésekhez. Akár sorsfordító beszélgetések is megjelenhetnek, mely hosszútávon komoly előrelépést jelent életünkben. A radikális  Plútó ugyanis teremtő fényszöget alkot (kvadrát) a Szűz csillagkép előrelépő lábánál haladó Nap-Merkúr együttállással. Mivel az együttállás vasárnap lesz szoros (október 08.), így elsősorban érzelmi kérdések mélyreható megértésének és megbeszélésének kedveznek ezek a napok, de persze sorsunk általános nagy rendezendő kérdéseit is érinthetik. Magas szinten átlagnál nagyobb erőt ad, hogy olyan mélységeket is megértsünk és helyre tegyünk, amit eddig nem sikerült, s ami előre visz!

A szélsőséges kommunikációs helyzetek egy rendezendő feladatra figyelmeztetnek, mely mellett korábban esetleg el akartunk menni. A Plútó ellentmondást nem tűrően jelzi: nem lehet! Mindenképpen a felszínre jön valami a mélyből, ami azt mutatja: ez nincs a helyén. S bizony jól  tesszük, ha nem megyünk tovább, hanem az égi energiákból inkább erőt merítünk, hogy itt és most elrendezzük, helyre tegyük. Mivel a Nap-Merkúr együttállás a Szűz csillagkép jövőbe lépő lábánál van, ezért a nagy – akár átütő erejű, mindent felforgató – beszélgetésekkel jelentős előrelépést tehetünk meg Sorsunk Útján. Hosszú távon mindenképpen.

A mélységek viszont nem igazán kerülhetők ki. Akkor tudunk igazán magas minőségű fordulatot végigvinni, akkor tudunk egy helyzeten pozitív irányba változtatni, ha le merünk menni a felszín alá és ott megértjük – vagy kimondjuk – mi van a mélyben. 

A Plútó a Nyilas csillagképében halad, a gyakorlatias bak zodiákus jelében. A szaturnuszi hatás így egyszerre két irányból is érvényesül (hiszen a Vénusz meg a Szaturnusszal lép teremtő kapcsolatba). Ideje van hát valamit átültetni a gyakorlatba, ennek is kedvez ez az időszak.  Kifejezetten jó lehetőség egy hosszú távú tervünket úgy konkretizálni, hogy egyben jelentős előrelépést is tehetünk az ügyben. A szaturnuszi hatás viszont egyúttal levizsgáztat: mennyire életképes a gondolkodásunk, mennyire életképesek hosszú távú terveink, mennyire életképes egy kapcsolat? Át lehet ültetni a gyakorlatba vagy nem? Ha igen, úgy eljött az ideje egy lépés megtételének – ebben az esetben ehhez ad nyomatékosító, lendületes energiákat a Plútó. Ha nem életképes, úgy ideje van tovább lépni rajta – akkor meg ehhez ad átütő erőt nagy vehemenciájával a Plútó.

Az ekkor megjelenő Lélek Tűz erejét semmiképp ne a külvilággal folytatott „háborúságban” éljük meg, hanem a továbblépésre fordítsuk! Azaz, radikálisan lépjünk túl minden olyan helyzeten és gondolaton, amiben már nem lehet Fényt aratni. 

A jövő hét elejének impulzív hatását csak fokozza, hogy október 10-n a Jupiter a Plútó és a Mars vezénylete alá kerül egy időre, hiszen a zodiákus körén belép a misztikus skorpió jelébe. Persze közben továbbra is az Angyal csillagaiban marad! Ezzel viszont előtérbe kerül az a bölcs mondás, miszerint „Az igazság a mélyben van” (Szepes Mária). Eljön az ideje, hogy szembenézzünk ezzel az igazsággal. Nem lehet tovább menekülni.

Lelkünk nagy igazságaira segít a Jupiter bölcsebben ráérezni tehát mostantól hosszú hónapokon át. Illetve felszínre hozza mindazt, ami eddig a mélyben volt, de elrejtették előlünk vagy mi magunk rejtettük el. A lélek egészen mélyre temetett titkainak, s ezzel együtt az igazságnak felszínre bukkanása angyali vezérlettel megy végbe, Égi Segítőink ugyanis jól  tudják, milyen óriási sorsfordító jelentősége van a felszín alatti érzelmek, vágyak és ösztönök napvilágra kerülésének. Hiszen az igazi teremtés innen indul ki. (A jó is és a rossz is.) Óriási hajtóerő lakozik itt! Ideje van hát felhozni innen mindent, ami igaz, s ezzel együtt a hazugságokkal végleg leszámolni. És ezért a mély lelki utazásért mit kapunk majd cserébe? Hatalmas lelki erőt. Angyali kiemelkedést.  Kiváló időszak gyógyító meditációra, amiben olyan rejtett ajtókat is megnyithatunk, melyek eddig hét lakattal zárva voltak, s amik talán pont a sorsunk szempontjából legfontosabb Igazságot zárták el előlünk.

 

Kicsit úgy érezhetjük magunkat október első felében, mintha egy nagy puzzle előtt ülnénk, s asztalunkon az eddig hiányzó darabok most kerülnének végre a helyükre. A kulcs a mi kezünkben van, a kérdés csak az, van –e erőnk, van –e bátorságunk az utolsó kis kockákat is a helyükre illeszteni? Vagy inkább gyorsan ledobjuk kezünkből az apró darabkákat, mert a Teljes Kép, ami általuk kibontakozna nem az, mint amit látni szerettünk volna. Csak ülünk hát néma csendben az asztalnál, lassan hátradőlünk a széken és tétovázunk. Kezünkben már szinte meghajlik az utolsó kis puzzle-darabka, addig szorongatjuk izgalmunkban. Még nincs bátorságunk a helyére tenni. Felállunk hát, hagyjuk az egészet, iszunk inkább egy frissen főtt kávét. Aztán forró csészénket két tenyerünk közé fogva csak nézünk némán az áttetsző kávégőzbe, s közben jó mélyen beszívjuk a fahéj illatát. Annyi fahéjillatú emlék jut hirtelen eszünkbe. Egy régi dal, az első lassúzás, a vörösboros pohár bódító koccanása, a gyertya lángjának kecses tánca szerelmünk szemében, egy forró csók a hideg őszi éjszakában az egyetemi buli után…  Milyen varázslatos volt! Varázslatos. Bárcsak sose múlna el ez a pillanat! Bárcsak örökre így maradhatnánk – utolsó kis sorsmozaik-kockánkkal a kezünkben. Bárcsak sose derülne ki az igazság! Az a nagybetűs. Az a mindent eldöntő. Bárcsak megállhatnánk itt fent, a hétköznapi élet jól ismert biztonságos kávégőzében, a felszínen. De már késő. Már nem lehet. Mert kezünk szinte akaratunkkal ellenszegülve valami különös varázslatra egyszer csak meglendül, s emberrészünk minden tiltakozása ellenére az Isten bennünk helyére teszi az utolsó darabkát is a nagy Sors Puzzle-ban. A kép, ami ekkor hirtelen szemünk elé tárul először szinte felfoghatatlan. Megmagyarázhatatlan. Érthetetlen. Lecsukjuk hát inkább gyorsan a szemünket, hátradőlünk újra a széken, s valami naiv gyermeki hittel bízunk benne, talán ha nem látjuk, nincs is! Ám ekkor valami megrebben, s halkan és puhán egy angyal áll a hátunk mögé. Kicsit vár, csak áll mögöttünk szoros közelségben, még melenget Égi Erejével. Majd lágy éteri hangján csendesen a fülünkbe dalolja: „Nyisd ki bátran a szemed! Nézz csak rá újra a Tervre! Hisz csodás! Nem látod milyen gyönyörű? Bízz bennünk! Veled vagyunk! Ideje van, hogy feljebb lépj.”

Az angyali dallam csak száll és száll a szobában, behatol szívünkbe, átjárja sejtjeinket. És akkor végre - miután letöröltük a könnycseppet szemünk sarkából –, végre rá merünk nézni az angyalok szemével a Teljes Képre. A Tervünkre. Lassan elmosolyodunk. Hisz ez gyönyörű! Tényleg gyönyörű! S ezzel falainkat átlépve, álarcainkat letéve, félelmeinket kikacagva, végre átadjuk magunkat a Valódi Élet mélységesen mély, szépségesen szép, szerelmetes rejtelmeinek. Hiszen csak most kezdődik az Igazi Élet. Ezt dalolja az angyal.

 

 

 

 

Áldott őszi napokat kívánok!

 

Szeretettel,

Veres Mónika

2017. október 5.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.