A szer-elem győzelme a fél-elemmel szemben
A szer-elem győzelme a fél-elemmel szemben
A kicsi lány a Rét közepén ült, apró lábacskáit maga alá húzva, ölében piros pipacsok és sárga margaréták virítottak. Mellette jobbról és balról violaszín fénysugárba öltözött pihetollú angyalok ültek, csendes mosollyal őrizve az önfeledten dudorászó csillagszemű kislányt. Szél Anya széles jókedvében volt, néha huncutul belekapott a sötétbarna fürtöcskékbe, Nap Apa bársonyos meleggel simogatta a fodros fehér ruha alól kikandikáló lábacskákat. A Réten varázslatos boldogság édes illata szállt a levegőben, mégis sejteni lehetett, valami készül a mélyben. Valahol a távolban – az idillien zöldellő Réttől messze – dúl a Harc és reng a Föld. De ebből a Kislány semmit sem érzett. Szülei az Atya áldásával gondoskodtak róla, hogy teljes Égi Védelmet élvezzen a bársonyos angyalszárnyak ölelésében.
A kislány hirtelen a jobbján ülő angyalhoz fordult és suttogva kérdezte „Mond, hogy tudnánk segíteni rajta? Olyan szomorú egy ideje. Előttem mindig próbál mosolyogni és azt hajtogatja, minden rendben lesz … de én tudom, hogy szomorú! Sír a lelke. Nem tehetnétek valamit?”
Az angyalok összenéztek a kicsi lány feje felett. Szomorkás mosoly ült ki arcukra és két oldalról átölelték a törékeny vállakat. Azon tanakodtak angyal nyelven egymás között, hogy is magyarázzák el a hosszú szempillák és bájos fürtöcskék varázsbűbájjal megáldott tulajdonosának, hogy az Isteni Törvény Szent Rendjébe ők nem avatkozhatnak bele. Viszont pont ez a Rend az, ami most Nekik dolgozik. Az angyalok szomorkás pillantásának oka nem a reményvesztettség vagy a jövő borús lehelete volt, pont ellenkezőleg. A Remény és Boldogság Fényei ott világlottak már a közelben, s tudták, hamarosan – pár angyal pillanat múlva – már Ők is érezni fogják ennek hús-vér csodáját. Szomorúságuk oka inkább újabb találkozásuk miatt volt a sötétség ősi erejével, amivel ismét farkasszemet kellett nézniük. Ezért is kapták feladatul, most egyszerre ketten is őrizzék a Tündér Kislányt. Azon tűnődtek, vajon mikor lesz már vége a fekete mágia rémuralmának? Mikor szűnik meg végre ez az évezredes harc a Fehér Mágusok Fény-teremtő küldetése és a Fekete Mágusok sötétségbe taszító hatalma között? Mikor lesz már vége az átkoknak, kötéseknek, régmúltból hordozott ördögi manipulációs praktikáknak? Mikor áll már vissza az Ősi Egyensúly? Vajon ki hozza el végre a Szent Békét? Kinek van ehhez elég ereje?
Miközben így csendben tanakodtak magukban a Kislány hirtelen újra megszólalt. „Hallom ám miről beszéltek. Én tudom kinek van ereje! Nekik van! Tudom! Mert szeretnek engem.” Az angyalok mosolyogva egymásra néztek. Hát persze, a kicsik még értik az angyalnyelvet.
A Réten ekkor két alak jelent meg és a Kislány felé indultak. Csendes léptekkel kéz a kézben vágtak át a pipacsmezőn, majd leültek szorosan a Kicsi mellé. A Kislány boldog kacajjal fúrta fürtös fejecskéjét Szülei karjaiba és miközben szorosan átölelte Anyja nyakát csillogó szemekkel Apjára nézett: „Tudtam, hogy sikerülni fog. Vártam Rád.” A Férfi a karjába vette a Kislányt és ringatni kezdte. „Köszönöm, hogy vigyáztatok Rá.” szólt suttogva az angyaloknak „Még volt egy kis dolgunk. Időbe telt.”
„Tudjuk.” szólt a balján álló angyal „Az Atya küldött Nektek Fényharcosokat. Sejtettük, hogy nagy lesz az ellenerő és nem fogja könnyen adni magát, ezért a biztonság kedvéért egy egész Égi Sereget” kacsintott cinkosan ”Figyeltük innen távolból a Csatát is. Láttuk, ahogy a Szerelem és a Szent Szövetség Ősi Ereje legyőzi a sötétséget. Öröm van a szívünkben! Óriási öröm!”
A Férfi és a Nő egymásra néztek. A Nő látta a Férfi sérüléseit, fájdalmas sebesüléseit, amiket a Csatában szerzett, miközben ő lelkében a Férfit támogatva óvta a Réten a Kislányt. Tudta jól, nagyon fáradt. Hosszú út volt mögöttük és volt egy szörnyű pillanat, mikor már azt hitték minden elveszett és már sosem fognak újra így együtt ülni a Réten csillagszemű Kislányukkal. De a legsötétebb, legmélyebb, legátkozottabb utolsó utáni pillanatban egyszer csak megtörtént a csoda és megtört az átok. Mikor a Fekete Mágus már úgy érezte hatalma teljében van és győzelmet aratott a Kehely Szövetségesei felett, a csillagszemű Kislány angyali tiszta kacagása egyszer csak, mint lágy szellő átsuhant a könnyekkel áztatott csatamező felett és a Sötétség félelmetes ereje a Szeretet Fényében apró darabokra tört.
A Nő mosolyogva a Férfira nézett és kezét gyengéden végigsimította az Apja ölében boldogan ringatózó Kislányon. „Most már minden rendben lesz Kincsem. Béke lesz. Örökre.” A két angyal megkönnyebbült mosollyal egymás felé fordult és óriás angyalszárnyaikat lágyan meglegyintve méltóságteljes meghajlással elbúcsúztak egymástól. Innentől már csak egyikükre lesz szükség. Az Ősi Rend helyreállt. A Fény a Szeretet Erejével legyőzte a Sötétséget.
Azt mondják, van egy pont az éjszaka közepén, amikor a Hold fénye már nem világít, de a Nap első sugarai sem látszanak még az Égen. Ez a legsötétebb pont. A legfélelmetesebb. Amikor egy pillanatra úgy tűnik, mintha a sötétség feneketlen kútja örökre elnyelt volna mindent, mintha mindennek vége lenne örökre, mintha a Fény csatát vesztett volna a Sötétséggel szemben. Ez a legkilátástalanabb pillanat. De ez jelenti egyben a fordulópontot is. Aki ezen a Kritikus Ponton nem veszíti el a hitét, nem veszíti el a Fényt és a Reményt a szívében, az felülemelkedik a Sötétség rémisztő kábulatán és átbillen a Félelmek Birodalmából a Szeretet Birodalmába. Az győz, aki ebben a Kritikus Pillanatban képes felidézni magában emlékeiből a Tudást, hogy nincs veszve semmi, hiszen a Nap minden reggel felkel az Égen és minden reggel újra és újra elhozza fenséges isteni sugaraival a FÉNYT. A Fénnyel együtt pedig új csoda, új lehetőség, új út nyílik. Az újjászületés csodája.
Ebben az időszakban újra terítékre kerül a „régi téma”, a félelmektől való megszabadulás feladata. A Neptun ugyanis kis időre pár hete újra visszalépett a halak zodiákus jeléből a vízöntő jelébe, miközben továbbra is a Vízöntő csillagkép múltba ömlő vízében halad, hogy ismét – talán utoljára – elhozza a félelmeinktől való megszabadulás feladatát és lehetőségét.
A Neptun magas szinten az egység, az ezotéria, az Unio Mystica, a Mennyei Harmónia és a Mennyei Szerelem csodája. De alacsony szinten homályos, zűrös helyzeteket, félelmeket teremt, és így bizonyos értelemben a fekete mágia (mint manipulációs eszköz) negatív megnyilvánulása.
Olyan jelenségről lesz szó, ami nagyon kényes téma a mai spirituális életben. Sokan inkább kikerülik, nem szeretnek beszélni sem róla (mintha nem is létezne), vagy kizárólag a „tudatosság – nem tudatosság” kérdéskörére szorítják le. Mindeközben a fekete mágusok a mélyben dolgoznak. Sajnos a legtöbb esetben eredményesen. Néha csak egyes egyéneket támadva be, néha egész csoportokat (vagy csoport-törekvéseket). Ha nem beszélünk róla, azzal pont nekik segítünk, miközben a cél ezekben az időkben pont a felfényesülés lenne. Tudatosítani kell, hogy a mai világban is létező dologról van szó. Az ellenszerét viszont a Teremtő a kezünkbe adta. Ez az éberség, a hit, az önismeret (!), az Istennel való közvetlen lelki kapcsolat, a tisztaság, illetve a szeretet mindenen átsegítő, elpusztíthatatlan ereje. A sötétség ugyanis nem tud mit kezdeni a szeretettel. Nem tud mit kezdeni a Fénnyel. Nem tud mit kezdeni az összefogás erejével. A szerelemtől pedig egyenesen menekül.
Ahogy egy kedves Barátom írta le nemrég:
„Bár a sötét minden erejét beveti, még utoljára tombol egyet, s mivel ő nem ismeri a Kegyelmet, így önmagát semmisíti meg.
A Fény azonban nem tesz semmit, csak VAN, létezik, áramlik és hat.
Egyre biztosabban és határozottabban áll abban az egy pontban, ahol tudja, hogy az EGYSÉGE oszthatatlan, bonthatatlan, és hiszi, hogy erejét abból nyeri, hogy nem akar a sötéttel küzdeni, nem ellene küzd, hanem amit tesz Önmagáért teszi.
És milyen más ez az erő, milyen finom ez a rezgés!
Máshogy működik. Épít és gyarapít, alkot és értéket teremt.”
Azért akartam minderre külön kitérni, mert rengeteg levelet, visszajelzést kaptam az utóbbi időben. Nagyon sokan jelezték, hasonló folyamatokat tapasztalnak a saját életükben, nagy a káosz, és egyben kérik, adjak valami „támpontot” a megoldásra, a helyzet kezelésére. Konkrét válaszokat persze nem tudok adni! Mindenkinek egyéni útja, egyéni „megoldása” van, ami a szívében születik meg.
Mégis igyekszem most segíteni, amennyire telik tőlem.
Szeretném rögtön leszögezni: a „sötétség ereje” és az ebből születő fekete mágia hatalma CSAK AZT tudja utolérni, csak arra tud hatni, akiben legbelül még nagy a belső sötétség. Tehát erre is igaz, nem tud semmi megjelenni a külvilágomban, ami bennem legbelül nincs meg legalább csíra szinten. Azaz aki a fekete mágia rabságába kerül (például kötéssel vagy más manipulációs eszközzel), abban belül még van egy olyan sötét oldal, amit nem ural, amit még nem fényesített fel, ami még le tudja rántani a mélybe. Persze melyikünkbe nincs valami „sötét”? Mindnyájunkban van, hiszen ha már tökéletes Fény-lények lennénk, nem születtünk volna le ide a földre … Tehát semmiképpen nem szabad ítélkezni a másik felett!
Meg kell jegyeznem bizonyos esetekben pont azokat éri utol a „másik oldal”, akiknek nagyon nagy (mágikus) ereje van és a cél pont az, hogy ezt ne a Fény oldalán használják. Ezekben az időkben pedig fokozott küzdelem folyik az „erő felhasználásért”. A világban tombol a sötétség. Kint is bent is. Valahol most járunk a körül a bizonyos Kritikus Pont körül. De a Fény felé való (át)fordulat már születik a mélyben. És jó hírem van: hamarosan testet ölt!
De addig is dolgoznunk kell önmagunkon! Ez a kulcs! Nem lehet kívülre hárítani a felelősséget. Aki önmagát nem oldja meg, nem fényesíti fel, az ne panaszkodjon a „külvilágra”.
A félelmektől való megszabadulás, a sötétség átminősítése Fénnyé és ezáltal életünk felfényesítése egyéni út. Mindenkinek egyenként feladat és felelősség. Épp ezért igaz az, hogy az ezotéria elsősorban egyéni út. Nem „csoportos buli”.
Azt gondolom a fekete mágia létezésével bizonyos szinten mégis foglalkozni kell, hiszen egyikünk sem teljesen tökéletes még. A megoldás a sötétség hatalmával szemben főleg és elsősorban a félelmeinktől való megszabadulás! Ugyanis ha nincs bennünk félelem nem fog rajtunk a sötétség - a fekete mágia – ereje! És ugyanígy, ha a saját belső sötétebb oldalunkat már „megfogtuk” és uraljuk (legfelső szinten pedig felfényesítettük), akkor egyszerűen NEM fog rajtunk a fekete mágia pusztító praktikája. Ezek nem egyszerű folyamatok. De e nélkül nincs boldog, tiszta élet. Másrészt a félelmek és „kötések” rabságában vergődő lélek sosem fog rátalálni a valódi Útjára.
Elképesztően sokféle „félelem-típust” tudunk gyártani magunknak. Félelem a magánytól, a szerelmi csalódástól, a szegénységtől, a betegségtől, a kötöttségektől, a felelősségtől, a munkanélküliségtől, a bankhiteltől, a főnöktől…
Milyen eszközeink vannak a sötétséggel szemben? Főleg az ima. Óriási ereje van a szívből elmondott imának! (Hamarosan megpróbálok egy különleges, nagy erejű tisztító imát közzé tenni, remélve, segít majd egyre több embernek.) Ezen kívül segítő erő, ha tiszta szeretet van a lelkünkben és szerelem az életünkben. A szeretet forrása pedig elsősorban a valódi Társ, a Család, a Gyermek és az Igaz Barátok. (Ezért is próbálja pont ezeket a szövetségeket szétbombázni a fekete mágia.) Nagyon fontos kulcs továbbá az éberség. Tisztán kell tartani a tudatunkat!
Fontos például, hogy ne vigyük túlzásba a spiritualitást, ne éljünk csak ebben a világban, hanem megtalálva az Arany Középutat földeljük le néha alaposan magunkat. Hétköznapi dolgokkal, erdőjárással (de nem állandóan „szent helyeken” járva, mert hosszú távon az is rossz irányba billenthet), munkával, barátokkal, családunkkal, földi örömökkel. Sokat emlegetett „vesszőparipám” a televízió kártékony hatása. Sajnos nagyon nagy erejű félelem-keltő, manipulációs eszköz. A fekete mágia egyik legkedveltebb eszköze a XXI. századi ember életében. A függőséget okozó sorozatok, a tudatalattira ható reklámok, és az az alacsony rezgésszint, ami a különféle TV műsorokból árad, és ami már önmagában sem felemel a Fény felé, hanem lehúz. A harmadik szemet tönkretéve egy nagyon fontos védekező és felismerő eszközünket kapcsolja ki. Érdemes elgondolkozni azon, csak nyafogunk állandóan, hogy nehéz az élet, sok a baj, vagy hajlandóak vagyunk tenni is végre érte valamit, hogy NE így legyen?! Apróságokkal kell elkezdeni. Az egyik ilyen, dobjuk ki a TV-t otthonról. Ugyanígy a tiszta élet része a mobil telefon minimalizálása. A női intuíció erejét jelentős mértékben csökkenti. (Nyilván ez sem véletlen …)
Alapvető különbség a fekete és a fehér mágia között, hogy az utóbbi tiszteletben tartja a szabad akarat törvényét, az előbbi viszont pont hogy nem. Ezért alkalmaz a fekete mágus kötéseket, átkokat, rontásokat, egyéb egó-játszmás manipulációkat. A fehér mágus meg alázatosan fejet hajt az Égi Akarat előtt. Igazságtalannak tűnik igaz? Igen, és mégsem. A fehér mágus tudja ugyanis, hogy hosszú távon Ő győz. Mert az Égi Rendnél nincs erősebb Törvény az Univerzumban. Egy fekete mágus ebbe - ha van ereje hozzá és talál hozzá megfelelő alanyt - beavatkozhat ideig, óráig, de ahogy a fenti vers gyönyörűen megfogalmazza: végül önmagát emészti fel, mert a „győzelem és dicsfény mámorában” akkorára puffad fel, hogy egyszer csak szétdurran, mint egy lufi.
Ne feledjük, a Csillagok ismét segítségünkre vannak! Az Égen a három messianisztikus előtt ott áll a Bölcs Öreg: Szaturnusz Nagymester. Az Univerzum nagy Isteni Fegyelmezője, az Égi Rend Őre. Szigorú a mércéje és az Ő egóját nem lehet megcirógatni csillogó-villogó ígéretekkel … Rajta aztán nem fog a sötétség ereje. Nem engedi át a Küszöbön azt, ami nem Fény, ami nem Szeretetből születik! Márpedig a fekete mágust soha nem a szeretet hajtja, hanem a pénz, az érdek, a hatalom, a magány, a bosszú, vagy a fájdalom. A fekete mágia az egót veszi célba. Pontosabban szólva, ezen belül a még fel nem fényesített oldalunkat. A félelmeinket, a gyengeségeinket, a kétségeinket, a hiúságunkat, meg nem élt vágyainkat.
(Itt jegyzem meg, néha nehéz megkülönböztetni, hogy valaki pusztán emberileg gyenge vagy a fekete mágia áldozata. Ehhez is éberség és tisztánlátás kell.)
A megoldás tehát kizárólag az, ha rálépünk az önismeret ösvényére. Néha rögös, néha nehéz út. De aki elkezd a kifelé helyett befelé figyelni, és ezáltal képes rálátni a saját gyengeségeire, aki képes kíméletlen őszinteséggel átvilágítani önnön-magát, aki képes meglátni önmagában (nem a másikban!) a legrosszabbat, a legsötétebbet is, az és CSAK AZ nem kerül a sötétség uralma alá. Az és csak az tudja önmagát, életét felfényesíteni.
És az Égiek ismét segítenek! Hiszen a Neptun a vízöntő vízében pont ehhez nyújt segítséget nekünk az elkövetkező hónapokban! (2011. második fele) Elhozza (újra) annak az idejét, hogy a lelkünk legmélyén is megtisztuljunk, megtisztítsuk magunkat minden felesleges szennyeződéstől, negatív hatástól, lehúzó áramlattól, inkarnációk óta hordozott félelem-csomagoktól. Vagy sötét kötésektől. Mindez óriási felszabadulást hoz! A vízöntőt sajnos sokszor tévesen értelmezi az asztrológia. A vízöntő nem azt jelenti, „szabad vagyok és bármit megtehetek, bármi áron, bárkin átgázolva” - ezért aztán otthagyhatom a családomat, a hazámat, a szeretteimet, és minden felelősség alól kibújva élek, mint hal a vízben. Ez ugyanis nem szabadság, hanem szabadosság. Menekülés, ami pont a félelemből fakad. Félelem a kötöttségektől, a felelősségvállalástól, az érzelmektől, a szerelemtől, az elmélyüléstől, az (emberi élettel velejáró természetes) nehézségektől. A vízöntő az az állapot, amikor az ember a félelmeitől szabadul meg! A félelem-mentes élet jelenti azt, szabadnak lenni! Mert ez vezet el az igazi szeretethez!
A vízöntő és a Neptun újabb találkozása most ezt hozza el nekünk! Használjuk ki, mert aztán több száz évig nem lép vissza újra a Neptun a vízöntő jelébe. A lélektisztulási folyamat egyben tehát teherletétel is. Hiszen aki félelem nélkül él, az nem cipel többé terheket! Olyan varázslatos, szárnyaló érzés, amelyet az, aki egyszer – akár csak egy rövid pillanatra is – megtapasztal, többé már nem akar gúzsba kötve élni, nem akar menekülni, és egy határozott mozdulattal (tudatos döntéssel!) levágja magáról mindörökre korlátozó félelmeit. Hogy többé NE félelemből döntsön, hanem örömből, szívből, önmaga egység-élményéből.
A Neptun egészen 2012. első feléig jár a vízöntő jelében, utána ismét a halakba lép, s elindul a Vízöntő jövőbe ömlő vízében fürödve a tiszta jövő felé. Mindazzal a lelki tisztulási folyamattal tehát, amely most zajlik le egy új, egy tiszta jövőt teremtünk meg.
Ugyanígy jelenti a kötöttségek alóli szabadulást persze a mágikus kötések alóli felszabadulás is. Hiszen akit akaratán (és tudtán) kívül – gyengeségein vagy félelmein keresztül – a másik oldalról „kötnek” az sosem fogja tudni a Fény útját járni. Az ember szeme előtt pedig akkor bontakozhat ki tisztán és szépen az Igaz Útja (melyet a köztes létben angyalai és Szellemi Vezetője segítségével kijelölt a maga számára), ha megszabadul „sötét kötéseitől”, félelmeitől, mert ebben a szent pillanatban mintha egy hályog hullana le a szeméről, kitisztul a kép és felvillan a Fény az alagút végén.
Nagyban segíti ezt a mélyreható tisztulási folyamatot a tavasszal elindult és hosszú évekig tartó Uránusz – Plútó kvadrát is. Több szinten hat. Akinek arra van szüksége ott először, mint radikális megtisztulás és megújulás jelenik meg. Majd ezen túllépve már óriási és varázslatos teremtő erőt ad a kezünkbe (hiszen az Uránusz Isteni Ige földre érkezése). Attól függ, ki éppen hol tart a fejlődésben. A két messianisztikus korszakalkotó fényszög kapcsolódása generációs szinten segíti a karma tisztítást, a teherletételt és a gyökeres megújulást. Egyben hatalmas gyógyító erőt ad mindehhez a kezünkbe, hiszen a Plútó a Kígyótartó csillagképében jár.
Augusztus utolsó hetében az Oroszlán csillagképében egymás mellett szorosan haladó Vénusz (augusztus 21.) és Nap (augusztus 23.) kerül inspirációs kapcsolatba, azaz szembe a Neptunnal. Az Oroszlán az uralkodó minősége, sorsunk uraivá válhatunk általa. Most azt üzenik az Égiek a Neptunnal karöltve, akkor válhatunk életünk urává, ha megtanuljuk uralni a félelmeinket és lelkünk sötétebbik felét, valamint ha lelkünk legmélyéig megtisztulunk.
Az Oroszlán a rálátás lehetőségét is elhozza, és mivel az Égen az Oroszlán a fejével a Rák csillagkép felé tekint, ezért most elsősorban a múltra, a családi dolgainkra, a család szentségére láthatunk rá tisztán, miközben a Vénusz révén az érzelmeinkre, a szerelemre látunk rá. Ezek a lelki tisztulással egybekötött meglátások segítenek uralni önmagunkat, uralni sorsunkat és egyben megélni az Oroszlán által kínált igazi örömöket, az élet naposabbik oldalát. Az Oroszlán az apai minőség szimbóluma is. A felette látható Kis Oroszlán az utódokban megélhető varázslatos, szerelmetes örömöket jelzi. Az Oroszlán egyben az ötödik elem, a Szer-elem stációja! Ilyen szerelmetes szeretettel fordulhatunk most Párunk felé, gyermekünk felé, családunk felé vagy barátaink felé. (Ezek azok az élmények melyeket a félelmeinkből táplálkozó fekete mágia igyekszik szétzúzni.)
Az Oroszlán csillagképében járó Nap más csodákat is elhoz így nyár vége fele. Az Oroszlán az Égen a Hydra csillagképen „tapos”, illetve a Kehely csillagképet őrzi. A Hydra a belső rejtett ösztöneink, vágyaink és a „belső mocsarunk” területe. Ezt a „mocsárvidéket” (azaz belső sötétséget) tanuljuk meg uralni a Hydra idejében. Mindez analóg a fent már leírtakkal. Azaz ezekben a hetekben (egészen szeptember közepéig) abban nyújtanak segítséget Égi Társaink, hogy megtanuljunk rálátni sötétebbik oldalunkra, és hogy megtanuljuk uralni mindazt, ami bennünk még nem Fény: az egó gőgjét (nagy veszély a mai spirituális világban …), a félelmeket, a meg nem élt vágyakat, a téveszméket, a félrevezető illúziókat.
A Nap és a Vénusz augusztus 22-23-tól már átlépnek a szűz zodiákus jelébe (miközben továbbra is az Oroszlán csillagképében járnak). Lassan eljön tehát annak az ideje, hogy elkezdjünk rendet tenni életünkben. A neptuni inspiráció miatt most főleg lelki téren rendezünk. A nagy, átfogó Égi Rend megalkotása (amikor az Isteni Rend szerint kerülhetnek a helyükre a dolgok) majd az ősz feladata – és lehetősége – lesz.
Augusztus 26-án és 28-án a Nap-Vénusz együttállás a Plútóval kerül tüzes, emelő (trigon) fényszög kapcsolatba. A rendezésre és érzelmeink, szeretetünk nyílt kimutatására érezhetünk inspirációt méghozzá a vehemens Plútó miatt talán kompromisszumokat nem ismerve, radikális módon. Szenvedélyes, lelkesítő, impulzív érzelmi energiák szállnak ismét a levegőben, ezzel mintegy előmelegítve az őszi hangulatot. (Főleg augusztus 28-án ragadtathatjuk magunkat radikálisabb lépésekre érzelmi indíttatásból.)
A Plútó a Tejúton jár, így isteni energiákat közvetít. Ezek a napok tehát arra is kiválóan alkalmasak, hogy megéljük vénuszi termékenységünket és a Plútó inspiráló erejével megtámogatva valami igazán magas szintű isteni alkotást hozzunk létre.
Szeretettel kívánok mindehhez belső békét, áldást és tisztánlátást!
Veres Mónika
2011. augusztus 22.