Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Aranyszál

Az Aranyszál

 

 

„Mi a baj?”   Kérdezte az Angyal, miközben lassan lehúzta lábairól a sötétlila magas sarkú cipőt. Kicsit bánatos volt. Olyan jó móka volt pár percre újra embernek lenni! És játszani. Az élettel, a színekkel, a formákkal, a mozdulatokkal, a tekintettel, az anyagokkal. Hallgatni a zenét és csak forogni körbe – körbe, amerre a dallam visz. Mámorosan ráülni a zene szelíd hullámára, és csukott szemmel, tiszta szívvel Életet játszani. Azt hitte már rég elfelejtette, de úgy tűnik, egyik réges-régi emberlétéből ezek a bizsergetően életszagú pillanatok még benne maradtak a mélyben.  A játék azonban véget ért. Látta, valami súlyos kezd életre kelni a lány tekintetében. Talán a Sors. Talán a Szálak, amiket a Mesterek nemrég újra összekötöttek, s lassan újra élni kezdtek. Tudta, hogy hamarosan itt a földi világban is láthatóvá válnak, hiszen szóltak neki: kezdje felkészíteni a lányt. Mert ebbe felkészületlenül nem szabad belemenni. S persze más angyalok is megkapták ugyanezt a parancsot. Hát, úgy tűnik, elkezdődött. A Szálak Fent összeértek, s forró lüktetéssel közeledtek a föld felé. A Szent Fonál az égi dimenziókból lassan alászáll …

„Tudod – kezdte csendben a lány - az ember ritkán érez nagy tüzet a szívében. Van olyan is, aki leéli úgy ez életét, hogy sose. A szerencsésebbeknek legalább egyszer megadatik egy életben.  Vagy szerencse ez egyáltalán!? … Tudod, arra az igazi Nagy Tűzre gondolok, ami a lelked mélyéig hatol. Ami mellett egyszerűen nem lehet elmenni. Akarnád. De nem lehet! Képtelenség. Pedig minden idegszáladdal tiltakozol ellene, minden ellene szól és semmi mellette. Logikusan legalábbis nem.  A földi szabályok biztosan nem.  Amerre a föld forog az biztosan nem! Látszólag semmi különös. Csak egy tekintet. A szeme. Fél másodperc az egész. Mégis,  amit OTT látsz! Mintha ezer évbe néznél vissza hirtelen. Önmagadba! Olyan mélységekbe, amiről azt hitted nem is létezik, csak a mesében. Képtelenség elfelejteni! Akarnád. Annyira, de annyira! De nem lehet. Érted ezt?...  Bár, Ti ilyet sose éreztek, igaz? Milyen jó Nektek!”

Az Angyal mosolyogva ült le a próbafülkében a lány mellé a padra. Hatalmas szárnyait úgy össze kellett húznia, hogy beférjen a sötétbarna függönyök mögé, majdnem felszisszent a fájdalomtól. De nem akarta, hogy kilógjon a fülkéből. Túlzottan megzavarta volna a bolt energetikáját a tollpihékből áradó Mennyei Illat. Így is erős energiák kezdtek a föld felé közelíteni. Pont elég lesz azt megtartaniuk!

„Tudni, nem tudom miről beszélsz.  Inkább úgy mondanám, elő tudom keresni az Égi Tudástárból azokat az emlékeket - ha akarom -, amiket emberként éltem le, és hasonló tapasztalatot szereztem. De az már rég volt … „

A lány felállt, kezdte össze szedegetni  a ruhákat, amiket a próbafülkébe hozott. A magas sarkún még kicsit gondolkozni akart, erre nagyon régóta vágyott. A többit visszavitte a polcra. Jó játék volt. De csak ennyi. Vége van.

„Gyere, menjünk! Vacsorát kell főznöm.” Szólt halkan a még mindig a függöny mögött üldögélő Angyalnak.

Az Angyal határozott mozdulattal kivette a lila tűsarkút a lány kezéből és a pénztárhoz sétált vele.

 „Ezt ne hagyd itt! Tudom, mennyire vágysz rá! Megérdemled.” A lány tudta, nem lehet vele vitatkozni, úgyis mindig meggyőzi mindenről. Inkább elővette a bankkártyáját és az eladó kezébe adta, hogy lehúzza róla a szemtelenül magas összeget. 

„Jól van, látom, végre megtanultál varázsolni a pénzzel is! Már nem félsz. Helyes.” Büszkén nézett védencére, örömében gyermeki lendülettel magához ölelve a lányt. Aztán kicsit komolyabb hangon folytatta. „Figyelj csak. Lassan el kell ám gondolkoznod néhány olyan kérdésen, amiről sokat beszélgettünk korábban! Mert az Ég az elkövetkező időkben ezekkel lassan szembesíteni fog. Persze nem csak Téged. Emlékszel? Például, hogy meddig mész el, ha szerelemről van szó? Uralod a félelmeidet vagy azok uralnak téged? El mersz indulni a belső úton, vagy rettegsz a Csendtől? Hajlandó vagy áldozatot hozni, vagy semmi nehézséget nem vállalsz csak nyafogsz állandóan? Soroljam tovább? …  Ne nyafogj hát itt nekem! Elég volt ebből. Pontosan tudtad mi következik! Beszéltünk róla! Most miért vagy meglepődve?”

„Tudtam, hogy ezt előbb utóbb szóba hozod.  Igen, mindezen végig kellett mennem. Tudod, mármint ahhoz, amiről beszéltünk. Ha rá akarok lépni az Útra, amitől annyira tartottam. Amit annyira nem akartam. De ami annyira vonz, ami úgy hívja a Lelkem, hogy …. tudom … érzem, nem leszek képes elmenni mellette. Az a tekintet. Istenem!  Bárcsak soha ne néztem volna bele a szemébe! Most olyan egyszerű lenne minden.”

„Egyszerű?! – nevetett nagyot az Angyal – Te soha nem szeretetted az egyszerű dolgokat. Már kislánykorodban is a kacskaringósabb utat választottad. Nem győztem szegény szüleidben tartani a lelket. Még egy plusz angyalt is be kellett vetnünk úgy felkavartál mindent magad körül. Ami meg azt a tekintetet illeti. Milyen jó, hogy megláttad! Milyen jó! Hiszen akkor a Mesterek hiába kötözték volna át ott Fent a szálakat oly sok munkával!” Az Angyal bátorítóan a lányra kacsintott és vállait szorosan átölelve kilépett vele a fagyos téli délutánba. A járda erősen csúszott, majdnem mind a ketten elvágódtak a nagy lendületben, de szerencsére az Angyal hatalmas szárnyaival megtartotta az egyensúlyt.

A lány viszont semmit sem értett az utolsó mondatokból. „Milyen szálakat? És miért úgy mondod, hogy át - kötözték?! Mond, miről beszélsz?!”

„Majd megérted.  Ha eljön az ideje. Ne aggódj, pontosan érteni fogod. Illetve, inkább érezni.  – mosolyodott el - A szíveddel. A Bájos Vénusz Hercegnő már megkapta az Atyai Parancsot. Felhúzta csodaszép fénylő báli cipőjét, s lassan olyan Kozmikus Táncba kezd a Szent Fonál mentén, amitől szem nem marad szárazon, szív nem marad megfagyottan, lélek nem marad érintetlen.  És amitől azok, akik a Nagy Terv szerint összetartoznak, majd újra találkozhatnak egy fenséges Égi Keringőre. A Báltermet már díszítik. No persze, hogy a keringőből hogy jönnek ki majd – egymás kezét még szorosabban összefonva, vagy örökre elengedve – ez csak rajtuk áll. A Mesterek fognak súgni, mi angyalok pedig visszük majd a híreket. Hogy meghalljátok –e, meritek –e, élitek –e, lépitek -e? Ez csak Rajtatok áll. De egyben biztos lehetsz. Olyan Kapuk is kinyílnak hamarosan, amik évezredek óta zárva voltak. S akik a Szent Kapu alatt valaha Örök Szövetséget esküdtek egymásnak, most újra találkozhatnak. És belenézhetnek újra egymás szemébe. Hogy a Tekintetek felismerjék egymást. Hogy a Szívek felismerjék egymást. Hogy emlékezzenek. Az ígéretre. Amit a Csillagos Égboltra jegyzet fel az Úr. ” 

A lány lelassította a lépteit, már nem akart annyira sehova rohanni. Szíven ütötték a szavak. Érezte valahol a lelke mélyén, hogy ez hamarosan bekövetkezik, de most olyan konkréttá kezdett válni az egész. És így kicsit már más volt.

„És a Sereg? Elindultak már? Azzal a Tervvel mi lesz?”

„Erről nem tudhatsz! Nem a te dolgod! És most ne is ezzel törődj!” Szólt rá kicsit erőteljesebb hangon az Angyal. A végén még valami kibúvót talál magának ez a lány, és ráfogja megint a Seregre. „Jaj, értsd már meg végre! A két Terv összefügg! Nimród Terve összefügg az Aranyszállal! Ha az egyik nem tud valósulni Nimród is késni fog!”

„Azt mondtad erről nem tudhatok … ” – nézett mosolyogva a lány Égi Barátjára.

„Nem is. De Nimród Tervéről nem is beszéltem - folytatta újra megenyhülve az Angyal – Csak arról, a két folyamat összefügg. Ennyi. Ennyit tudhatsz.  Most hosszú távon dőlnek el a dolgok! Réges régi körök zárulnak le, évezredes körök, és ezzel együtt indulnak újak, magasabb szinteken.  Vízválasztóhoz értetek! És Nimród Serege csak akkor tudja a nagy áttörést Fentről megsegíteni majd, a Király csak akkor tud visszatérni, ha az Aranyszálak mentén most a sok Szív szorosan egymásba fonódva a Szeretet Fényével mutatja Neki az Utat. Így lesz a sok kis Aranyszálból egyetlen nagy Aranyfonat. Pont, mint Tündér Ilona összefont aranyhaja. Ez vezeti majd a Királyt. Érted már? Ez egy nagyon nagyon régi emlék. Mélyre kell visszanyúlni hozzá. Egészen Atlantiszig. Ott kötöttük össze először az Aranyszálakat. Csak aztán a Végzet széttépte…  Súlyos sebeket hagyva maga mögött. Sajnos. De a sebek gyógyulásának most jött el az ideje. Az Aranyszál mentén. Ne feledd: vízválasztó!”

A lány lecsukta a szemét. Hát persze, hogy értette. Emlékezett még arra az éjszakára, amiről soha senkinek nem beszélhetett, de amit most is mélyen a szívében őrzött. Tudta, hogy az Angyal minden egyes szava igaz. És hamarosan mások is tudni fogják. A Szíveket összekötő Aranyszálról viszont most hallott először. Erre már nem emlékezett. Az Idő, mely életről, életre sodorta elmosta benne ezt az emléket. Most úgy tűnt, eljött az ideje újra felidézni… Szent Fonál …. Aranyszál … Valami lassan rémleni kezdett benne  mélyen belül…

 

 

………………………………....................

Csodaszép lehetőséget tartogat számunkra ez a tavasz. Volt már szó korábban a Visszaúszó halak csillagairól, amely az Uránusz és a Jupiter inspiráló fényszöge révén fontos üzenetet hoz az év első hónapjaiban, s aztán a Mars, az Uránusz, a Vénusz és a Merkúr révén szinte egész évben.  Most pedig február utolsó napjaiban a Mars az Uránusszal a Visszaúszó halakban tudatosítja bennünk váratlan helyzetek vagy váratlan sugallatok formájában, ha valamihez vagy valakihez vissza kell térnünk. Ez lehet nem csak egy társ a múltból (szerelem vagy barát), de egy visszatérő inspiráló érzés is valaminek a meglépésére, vagy elindítására. Olyan erős hívó szó csendülhet fel a lelkünkben ezekben a napokban, ami mellett szinte nem lehet elmenni.

A február 26- tól, március 5-ig tartó egy héten a Jupiter – Uránusz inspiráló hatása tehát kissé felerősödik és a visszatérő képességek, feladatok vagy lehetőségek újra életünk központi témájává válhatnak. Az Uránusz forradalmár bolygó, most a lendületes és akaratos Marssal karöltve szinte nem hagy nyugtot nekünk bő egy héten át, hogy tegyünk egy lépést valami felé. (Vagy valaki felé.) Itt kifejezetten érdemes arra figyelni, ha korábban esetleg elmulasztottunk valamit megtenni, akkor most pont erre kaphatunk belül hívó szót, vagy szinte feszítő késztetést. Hogy meglépjünk valamit, s ezzel ne menjünk el egy múltbeli lehetőség mellett, ami égi szempontból fontos és jó lett volna.  

Mi az oka ennek? A Mars ezekben a napokban áll együtt az Uránusszal, s egyben szembe kerül a Jupiterrel, aki a Spica csillagánál hátrál vissza. A Spica csillaga azt üzeni, erősebb angyali inspiráció jelenik meg! Tehát egy magasabb dimenzióból igyekeznek most az angyal testvérek tudatosítani bennünk, mihez (milyen munkához, eszközhöz, helyszínhez, hivatáshoz) vagy kihez kellene visszatérnünk, ha egy magasabb minőségben akarjuk tovább folytatni utunkat. Az elmulasztott lépések pótlására figyelmeztet, illetve lehetőséget biztosít rá, hiszen erőd ad hozzá.

A szabadság napjait éljük, így ahhoz is segítséget kapunk, hogy félelmektől szabadon lépjünk meg valamit.  (Ez lehet egy fontos belső lépés is!) A Szűz csillagkép jövőbe lépő lábához fog visszatérni a Jupiter nyár elejére, így nem kizárt, mindaz, amit eddig terveztünk a jövőt illetően most kicsit más megvilágításba kerül és új utakra ösztönöz. Az előző életből vagy a múltból visszaérő társakkal is fontos dolgunk lehet - üzenik egy magasabb dimenzióból – ami ha élünk vele, egészen más minőségbe terelheti sorsunk irányát, hiszen mindez szorosan összefügg azzal az aranyszállal, amiről alább lesz még szó. (Persze élni a visszatéréssel lehetőség, nem kötelezettség. Szabad akarat van.)

Ennek a belső késztetésnek két fontos pillanata lesz a héten: a február 27. hétfő és a március 03. péntek. Természetesen ezeken a napokon (illetve egész héten) arra is érdemes kicsit jobban figyelni milyen inspiráló érzelmek, vágyak, megérzések bukkannak fel lelkünkben, milyen irányba akar hívni minket Égi Vezetőnk. Itt nem csak érzelmi dolgok jöhetnek elő, hanem olyan tudás, olyan mágikus képesség is, melynek előző életünkben már birtokában voltunk, s most visszatér. Most is fontos lesz persze, hogy készen állunk – e a visszaérésre? Ha nem, sajnos úgy elmehet mellettünk, hogy észre se vesszük. De aki az elmúlt hónapokba maga körül és magában legbelül is teljesen rendet tett, az minden bizonnyal készen áll arra, hogy társa, múltbeli képessége, vagy a szeretet varázsereje visszatérjen hozzá ezen a tavaszon.

Itt érdemes feltenni magunknak azt a kérdést, azokat a tulajdonságokat, rossz szokásokat is sikerült –e helyretennünk magunkban, amikkel korábban esetleg saját magunk akadályozói voltunk? El tudtunk –e indulni az elmúlt évben befelé? Képesek vagyunk –e elcsendesedni a külvilág káprázat-áradatát kizárva?  Fel tudtuk –e venni Szellemi Vezetőnkkel a kapcsolatot, önállóan külső segítség nélkül? Rend van –e az életünkben?

Mindezek, ha esetleg még nincsenek elvégezve belül, akkor február utolsó napjaiban a Mars és az Uránusz impulzív, kirobbanó energiája tudatosítani fogja.

Ismétlésképpen: február vége erőt ad, sőt kifejezetten inspirál új dolgokat kipróbálni, új irányba elindulni, új lehetőségeket bátran elfogadni. Minden olyan helyzetbe kiválóan bele lehet menni vele, amire korábban azt mondtuk volna „lehetetlen!”, vagy „úgyse sikerül”, vagy „ez túl őrült ötlet”. Az Uránusz kicsit őrült, persze jó értelemben. Merészséget, kockáztató kedvet, lendületet ad a Marssal társulva, így lendítve át a holtponton, a megszokáson, a rutinon.  És a korlátainkon. (Ez a múlt hétnek is témája volt, most újra előjön.)

Egy újabb erősödő, határokat feszegető időszakban vagyunk, melyben azt a világot tudjuk kitágítani, amiben eddig éltünk. Belső forradalom ez is. Határ a csillagos ég! Új szellemi dimenziók nyílhatnak meg február végén annak, aki tiszta szívvel kinyílik rá. Nagy szellemi robbanást is magában rejt ez a pár nap, sőt olyat, amely a legtisztább angyali dimenziókból vezérelt! Minden váratlan felismerés, megértés, szokatlan sugallat azt segíti, hogy fel tudjunk lépni egy magasabb (rezgés)szintre. A váratlan ötletek, zseniális megoldások csak úgy záporozhatnak ránk. Érdemes azonnal leírni őket bárhol vagyunk, mert ha elsőre őrültségnek tűnik is, talán pár héttel később fog hasznunkra válni!

Ha a Mars és az Uránusz közösen megy táncba, annak azért van ereje. Magas szinten megtartani, azaz arra használni, hogy inspiráló erő jelenjen meg benne felfelé húzva, a következő módszerekkel lehet. Intenzív mozgással, sporttal, kirándulással. Mivel párhuzamosan kíséri egy Nap-Merkúr-Neptun együttállás (március 01-05.), ezért a meditáció most is komoly segítő erő! A belső lüktető energiák átminősítését segíti. Aki eddig nem tudott meditálni, annak a Neptun támogató fényszöge most kifejezetten segít! A lendületes tettek és a csendes befelé figyelés kényes egyensúlyával lehet tehát a legtöbbet kihozni ebből a hétből, ez vezethet el egy jelentős előrelépéshez, vagy valaminek az elindításához. Az is nagyon jó, ha valami újat beemelünk az életünkbe, ha változtatunk egy szokásunkon. A megújulás képessége zseniális megoldásokhoz vezet, az Élet van benne!

 

Azonban van itt még egy titok. A Vénusz csodálatos keringőjéről van szó, melyet március 04. és Húsvét Nagyszombat között lejt a Visszaúszó halak fonala mentén, magasan az Ekliptika felett. A Szent Fonalat leeresztik hát az Égből! Hiszen a Vénusz nem csak úgy véletlen, hanem valami céllal fordul vissza március első szombatján a Halak fonala mentén. Ráadásul a kos zodiákus jeléből a halak jelébe hátrál, miközben háromszor halad át a tavaszponton! Csillagképi környezete az a Visszaúszó halak, akiről fent már volt szó, s aki a Vénusz esetében is a visszatérés üzenetét hozza.  Vajon mi a Hercegnő célja? Miért áll meg az elindulás jelében a kosban és tér vissza az „élet és halál” misztikus birodalmába a halakba? A kezdetből a végbe hátrál!? Mi készteti erre a fura döntésre?

Az, hogy tudja jól, így nem lehet elindulni! Így, ebben az érzelmi állapotban nem. Illetve, talán van valaki, aki nélkül nem kelhet útra. Egy társ, akiért visszafordul, mert érzi a lelke mélyén, csak akkor indulhat új irányba a Sors Országútján egy magasabb szintre fellépve, ha előbb szorosan megfogják egymás kezét. Tudni most még nem tudja. Csak érzi. Sejti. Próbálná nem figyelembe venni, próbálná elhessegetni. De már nem lehet. Lassan megáll az Égen (március első napjaiban), és tétován hátratekint. Próbálna továbbmenni, eszével bizonygatja magának, jó az irány, amit követ, gondolatai logikus magyarázatok sorát rakják össze - de lábai nem viszik előre. Újra hátranéz. Szíve egyre hangosabban zakatolja: „Állj meg! Állj meg! Ez így nem jó! Menj vissza! Ott hagytál valami fontosat!” Így hát, nem tehet mást: március első szombatján szépen lassan elindul kecses léptekkel vissza oda, ahonnan oly gyors léptekkel igyekezett korábban továbbmenni.

Különös tavasz lesz ez. Misztikus, varázslatos. Szívet melengetően szép tavasz. Vénusz Hercegnő gondoskodik róla. Olyan varázslatos ívet táncol körbe az Ég Boltozatján, amit ritkán lát az ember. A Visszaúszó halaknak pontosan a fonala mentén hátrál vissza - jóval az Ekliptika felett - Húsvét Nagyszombatig, s a feltámadás misztériumában fordul újra egyenesbe, pontosan a kerek Halacskában. Jézus Urunk jelében. Majd miután Húsvétkor a földi irányt újra felveszi lassan elkezd süllyedni, s április végére eléri az Ekliptikát (a Nap útját), május elején végig azon halad tovább! Fentről lefelé tart. Ez azt jelenti, egy az egyben lehozza most a fizikai síkra azt a Szent Fonalat, amiért márciusban visszafordult! A kezünkbe adja. Életet visz bele, láthatóvá, tapinthatóvá teszi. Hiszen pont ez volt az egyik célja. Hogy azok a társak (szerelmek vagy barátok), akik mellett esetleg elmentünk volna korábban most meg tudják fogni a kezünket. A visszatérés nagy varázslata nem csak jelen életbeli társak visszatérésére érvényes, de előző életből is visszahozhat szövetségeseket, szerelmeket. 

De a termékeny teremtő erő vagy egy varázslatos művészi képesség ugyanígy térhet vissza hozzánk, akár ezért is visszafordulhatunk márciusban! Sőt. Mivel ez az Aranyszál felfelé, Szellemi Vezetőnk felé vezet, így a Vele való kapcsolatfelvételt, vagy a meglévő égi kapcsolat elmélyítését is erőteljesen segíti ez az időszak. 

Érdemes a Vénusz miatt még egy témát érinteni, ez pedig a pénz. A Vénusz különös mozgása ugyanis pénzügyi téren is más megoldások felé vihet, mint amiben eddig gondolkoztunk.Előtérbe hozza azokat az anyagi kötődéseket is (vagy kötéseket), amiket le kell zárnunk, ha valami újba akarunk kezdeni.   

A Vénusz másik munkája is nagyon fontos. Arra ösztönöz március első hétvégéjétől, mélyüljünk kicsit jobban el magunkban, s vessünk számot érzéseinkkel. A számvetés kicsit más irányba, az égi szempontból zajlik majd, s az emberi kapcsolatok világában is megjelenik! Segít végiggondolni, összegezni milyen érzések kötnek múltbeli emlékekhez, társakhoz vagy helyzetekhez. Vannak –e még bennünk sérelmek a múltból vagy olyan rossz érzések, amiktől most kénytelenek leszünk végleg megszabadulni, ha el akarunk egy újat, egy jobbat kezdeni majd.

Kötődünk –e még mindig valakihez? Ha igen, akkor a halak zodiákusa szerint két lehetőség van. Az egyik, hogy most jön el a végleges lezárás ideje. A másik, hogy visszatérünk, de máshogy: átminősítve, elmélyítve a kapcsolatot, egy teljesen más minőségben indítva útjára. Azon is el kell gondolkoznunk majd, milyen elvárások vannak bennünk az emberi kapcsolatainkat illetően, ami nem jó irányba vitte eddig az életünket? Tehát, mind az életképtelen elvárások, mind a halott érzelmek végső rendbetételének és befejezésének idejét elhozza a Vénusz ezen a tavaszon. 

Az elvarratlan szálak végső elvágásra, vagy újrakötözésre várnak. Talán felgombolyítani kell őket úgy, ahogy eddig még nem tettük meg, hogy feljöjjön a mélyből valami ami rejtve volt. A tavaszpont háromszori aktiválódása révén (február 03., április 02. és 28.) hangsúlyozottan azzal a céllal, hogy mi magunk MÁS érzelmi állapotban, rendezettebb érzelmi háttérrel, elmélyültebben vagy elvárások nélkül tudjunk elkezdeni egy új kapcsolatot - vagy egy új kreatív teremtő folyamatot. Illetve azért, hogy ha egy múltból ismerős Igaz Társ mellett esetleg elmentünk volna, most visszatérhessen, s együtt induljunk el új irányba. 

Alaposan rendet kell hát márciusban tenni magunkban érzelmileg! Újrabogozni a szálakat. Lezárni valamit. Vagy: belemenni úgy igazán mélyen, az egót teljesen feladva! A halak nagy korszakváltó stáció. Érzelmi téren mindenképpen egyfajta korszakváltáshoz érkezik most mindenki. Valamit nem lehet úgy csinálni, mint eddig. A halott kapcsolatok és viselkedésminták végleg véget érnek, ahogy a fojtogató kötődések is. (Jó időszak mágikus kötésektől való megszabadulásra is, hiszen ezen energetikai szálak szintén lezárhatóak.) A karmikus körök szempontjából is érdekes jelenség, hiszen azok a karma-szálak, melyek már okafogyottá váltak most végleg elvághatóak. Talán ezért is fordul vissza a Vénusz, s jár be ilyen káprázatosan magas ívet az Égen: hogy megmutassa valóban Új Idők előtt állunk ahova tiszta lappal lehet csak lépni, karmikus kötések nélkül. Mert ez már felesleges. (Ezt az Uránusz párhuzamos mozgása is támogatja az évben.)

 

Nos, így állunk. Az érzelmek egy új dimenziója nyílik meg hamarosan. A logika és a józan ész szabadságra mennek egy időre. Nem is baj. Így mindenki könnyebben össze tud majd hangolódni az Éggel és Égi Vezetőjével. S milyen érdekes, ki vezényli újra ezt a fontos folyamatot? A Vénusz. Mert minden út ide vezet: a Szerelemhez. Hisz az Élet fakad belőle.

 

 

Áldott tavaszt kívánok mindenkinek sok szeretettel!

Veres Mónika

2017. február 26.

 

 

 

 

 

 

  

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.