Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szarvas-varázslat

Szarvas-varázslat

 

 

Alirán lassan a tóhoz sétált, majd hátizsákját egy nagy fa ágára akasztva leült a partjához. A nap már lemenni készült, kicsit fázott, összehúzta vastag kötött kardigánját maga előtt. Csak ült így sokáig csendben, mereven bámulva a vizet és a tó körül méltóságteljesen, büszkén magasodó hegycsúcsokat. Hagyta, hogy a könnyek végigfolyjanak az arcán, aztán le a nyakán, egyre jobban átitatva a kardigán gallérját is. Ez most nem számított. Már semmi nem számított. Jó volt most ez a csend. Segített megérteni a történteket, segített elengedni az emlékeket, a múltat. És mintha a tó is valahogy ezt segítette volna. Ahogy elnyelte Alirán forró, sós könnyeit, s néma víztükrén lassan egy képet formált, egy képet a jövőről, melyben már nem lesz helye ezeknek a könnyeknek.

A csendes üldögélésből az egyre erősödő ágrecsegés zavarta fel. Ahogy a hang irányába fordult döbbenten látta kibontakozni egy hatalmas szarvas sziluettjét. Először az jutott eszébe, most nagyon meg kéne bizonyára ijednie, de ez úgy tűnt egyre alaptalanabb ötletnek, ahogy a szarvas egyre közelebb jött hozzá. Mert valami olyan melegség, olyan szeretet áradt a hatalmas állatból, amit még soha nem érzett. Önkéntelenül mosolyogni kezdett, sőt, rámosolygott! Mintha egy régi, kedves ismerőst köszöntene boldogan. A szarvas kicsivel mellette haladt el miközben büszke tartással a tóhoz sétált. Gyönyörű agancskoronával borított rozsdabarna fejét lassan a víz fölé hajtotta, de Alirán ekkor hirtelen rákiáltott.

„Ne igyál belőle! Mérgezett! Telesírtam a könnyeimmel. Tele van fájdalommal, csalódással. Nehogy belepusztulj! Menj innen, keress más tiszta forrást magadnak!” Persze csak óvni akarta a gyönyörű lényt, aki jelenlétével békét hozott a szívébe, de aztán megijedt, talán túl hangosan mondta, talán a szarvas sértésnek veszi, hogy rákiabált, s elszalad.

De semmi ilyesmi nem történt. A szarvas Aliránra nézett, olyan mélyen a szemébe, mintha a lelkéig látna. Talán látott is. Aztán fejét az Ég felé emelte, egészen magasra, magasra nyújtózva, szinte mintha agancskoronájával elérte volna az Ég boltozatját… s egy percre el is érte… Az agancskorona felnyúlt az Égig, ott elérte a csillagokat, s abban a másodpercben, ahogy hozzáért a csillagokhoz azok fényükkel feltöltötték azt, s mint egy áramütés úgy szaladt, futott végig minden egyes kis agancs-ágacskán a ragyogó csillagfény. Alirán nem hitt a szemének. Csak ámulva nézte, ahogy a szarvas egész testét átjárja az agancsából áradó fény, a csillagok tiszta égi fénye. Isten fénye. Mire felocsúdott a ragyogó fényszarvas már vissza is tért a földre, s lehajtotta újra fenséges fénykoronáját a tó vize fölé. Majd azt óvatosan a víztükörhöz érintve egy varázsütésre fényvízzé varázsolta a tavat. Csak úgy szikrázott a hűvös tavaszi éjszakában a sok kis apró fénycseppecske a tó víztükrén. Mikor ezzel végzett Alirán felé fordulva halkan ezt súgta:

„Gyere, igyál a vízből! Meg is fürödhetsz benne, ha akarsz. Elvittem a könnyeket és a fájdalmakat belőle. Szent tudássá váltak, ezt vidd tovább magaddal a szívedben. És azt a gyönyörű mosolyt, ami épp most ragyogott fel az arcodon. Fürödj meg benne bátran! És újra igazán önmagad leszel. Az, akinek születtél.”

Alirán eleinte furcsállotta kicsit, hogy a szarvas beszél hozzá, de aztán sokat nem gondolkozott rajta. Inkább hallgatott rá. Gyorsan levette a ruháit, s őszinte gyermeki mosollyal belegázolt a fény-tóba. A boldogság és az öröm minden egyes porcikáját átjárta. Nem érdekelte már a múlt, nem emlékezett a csalódásra sem. Volt egyáltalán? Hirtelen már azt sem értette, hogy is került ide a tó-partra? Csak átadta magát a fényvíz csodálatos gyógyító varázslatának.

A szarvas valami különös, titokzatos tekintettel nézte őt a partról. Szeretettel. Majd fénylő agancskoronáját kicsit megbiccentve elbúcsúzott, méltóságteljesen megfordult, s fény-csóvát húzva maga után lassan eltűnt az erdő sűrűjében. Csak a Hold látta őket, aki ekkor már szintén búcsúzni készült az Égen. Csak Ő tudta a titkot, ki küldte a szarvast. Ő pedig örökre megőrizte Alirán titkát, bár sose kérte erre.

Mire hajnalban a Nap felkelt már az újjászületés csodáját hirdette sugaraival a titokzatos varázsló-tó tükrén. Így zárult le a múlt, s született meg egy új jövendő azon a különös éjszakán a csodálatos fényszarvas jöttére.   

 

…………………………………………….

 

 

 

Nagyon érdekes, izgalmas dolgok várnak ránk tavasszal, hiszen két hátráló mozgás is megjelenik az Égen, s mindkettő a múlt felé irányítja a figyelmünket.  Az egyik a Jupiter retrográd (hátráló ) mozgása március 09-től, a másik a Merkúr megfordulása március 23-tól. Mindkét bolygó megáll ezeken a napokon az Égen, s egy időre befejezve földi haladási irányát elindul látszólag „szembe” az addigi iránnyal. Elindulnak a kozmikus irányba. Lényegében ez felel meg annak a látásmódnak, annak a megközelítésnek, ahogy az Égből isten tekint ránk, s életünkre. (Vagy úgy is mondhatjuk, ahogy isteni énünk tekint ránk, a „kis énünkre”.) Ez azt is jelenti, előtérbe kerül ebben az időszakban (főleg március 23. és április 15. között) mindaz, amit Égi Tervnek hívunk, amit leszületés előtt a köztes létben elterveztünk magunknak – társainkkal összehangoltan természetesen. Az isteni én megint fokozottan hívja fel rá a figyelmet.

A Jupiter a Mérleg csillagkép jövő serpenyőjétől hátrál vissza a múlt serpenyőhöz, de kicsit megcirógatja az Angyal csillagait is majd. Úgy tűnik a jövőre vonatkozó hosszú távú terveink érdekében valamiét még vissza kell lépnünk kicsit a múltba, s valamit helyre kell tenni. Ez elsősorban párkapcsolati téma lehet, de bármely emberi kapcsolatról szólhat. Az igazság kérdése főszerephez jut! Milyen igazságot rejt a múlt? Milyen titok lappang a mélyben a múltból, ami napvilágra kell kerüljön ahhoz, hogy a jövő kapui fényesen – rendben - megnyílhassanak? Talán olyan igazság ez, amit magunk előtt is titkoltunk eddig.

A Jupiter a skorpió zodiákus jelében hátrál, így a titkok, a mélységesen mély érzelmek és az igazság ezzel kapcsolatban szintén előtérbe kerül. Megmérettetünk kicsit mindannyian majd. Elsősorban a szívünk mérettetik meg – a szív nagy titkai.  És persze Jupiter gondoskodik róla, hogy a szív nagy igazságai is – melyeket a múlt borított eddig homályba – napvilágra kerüljenek nyár elejére. A megmérettetés persze isteni mérce szerint történik, nem földi szempontok vagy földi „ítéletek” alapján. Magas, isteni lesz a mérce az igazságot, életünk nagy igazságait illetően is. 

A teljes egyensúly megteremtéséhez most se az igazság, se az isteni terv mellett nem mehetünk el. S mindebben az angyalok is segítenek majd. Kicsit olyan ez, mintha halk szárnysuhogással ők mutatnák majd – főleg nyár elején – a helyes utat. Sok esetben a társ felé, aki talán hamarosan visszatér az életünkbe. Bármilyen rég láttuk is utoljára – akár egy éve, akár egy hónapja, akár évszázadokkal ezelőtt – jó ha felismerjük benne, hogy egy lehetőséget hoz. Ha mást nem ahhoz, hogy bölcsebb, jobb ember váljon belőlünk.

A Merkúr útja hasonlóan izgalmas dolgokat tartogat. Március 23-n a Visszaúszó halak csillagai alatt áll majd meg és április 15-ig hátrál, végig ebben a csillagképben maradva, így felerősítve hatását életünkben! Zodiákus szinten a kos jelében teszi mindezt, nem vált jegyet. Az elindulás, az új utakra lépés körül forognak elsősorban ezekben a hetekben gondolataink. De március 23-tól talán kicsit máshogy. Vagy azért, mert más szempontokat is figyelembe veszünk (s ez fontos lesz), vagy azért, mert az égi irányból tudjuk megérteni ekkor az új útra lépés, az új kezdetek szükségességét vagy tanítását. Segít az át- vagy újragondolásban, ha valamit el akarnánk kezdeni. Égi irányból mutatnak meg valami fontosat nekünk. 

A visszatérő helyzetek, visszatérő lehetőségek vagy visszatérő társak szintén gondolataink középpontjába kerülhetnek - azért, hogy szeretettel máshogy oldjuk meg ezeket. De arra is jó lehetőség az időszak – talán segít megérteni – hogy visszaforduljunk egy (jelen vagy előző életből) fontos társért, aki nélkül nem tudunk elindulni, vagy elkezdeni valamit. Ugyanígy fordulhatunk vissza egy múltból visszatérő varázserőért vagy tudásért is! Hiszen azt érthetjük meg a Merkúr hátráló mozgása idején (mint nyomatékosító üzenet), hogy olyan tudás tér vissza hozzánk a múltból, mely egy új út, új dolog elindításában akar segíteni nekünk!

A Visszaúszó halak fonala mentén a kötéseink és kötődéseink is megjelennek, amelyet könnyebben megértünk majd. A kérdés utána már csak az, mit kezdünk vele? Lezárjuk és végleg elvágjuk vagy fontossága miatt a visszatérés mellett döntünk. (Elsősorban nem a lezárás lesz most a fontosabb üzenet úgy látom.)

Érdekes, hogy a Merkúr még azelőtt fordul meg az Égen, mielőtt elérné – társaihoz hasonlóan – a Halak felfelé úszó fonalát. A tavasz központi üzenete – és nagy lehetősége – tudjuk, hogy az ördögi körből való kilépés, a szintemelkedés, melyet az Uránusz Felfelé úszó halakhoz érkezése jelez. Ide fog besétálni az Uránusz mellé a Vénusz és a Nap is március 29-n és április 18-n, mely napok egyben a kiemelkedés és a sorscsomó-megoldás legfontosabb pillanatai lesznek majd tavasszal. (Erről egy későbbi írásban lesz még szó.) A Merkúr azonban kicsit kivétel most ebben a sorban. Vajon miért? A Merkúr többek között a gondolatiságért felelős bolygó bennünk, tehát úgy tűnik azért, mert szeretné megértetni velünk (főleg március 23. és április 15. között), vissza kell térnünk valakihez vagy valamihez, ha ki akarunk lépni az ördögi körből! Nem megy máshogy. Ez erősen jelezheti azt is, olyan karmikus helyzetről van szó, mely életek óta körbe-körbe forog, s most egy társ vissza kell térjen a múltból, mert csak vele – vagy az általa elhozott tanítás megértése által! – léphetünk ki ebből a karma-körből. Ez lehet egy szerelmi társ is, de lehet barát is. Bizonyos esetben akár úgy is megjelenhet – erre is érdemes figyelni – hogy fentiek szerint olyan tudás, ismeret tér vissza, melyet alkalmazva megtalálhatjuk a megoldást életünk (sorsunk) egy fontos dilemmájára vagy a kilépéshez vezet.

Ezzel együtt a berögzült gondolati sémák elengedése szintén témája és lehetősége az időszaknak, hiszen a gondolati „fonalak” is tudnak kötni. Ezektől érdemes megszabadulni üzenheti a Merkúr főleg az április 15-i fordulata idején, mikor kifejezetten erőt ad majd kimondani ezeket a dolgokat. Mert ha a régi rossz, életképtelen gondolati „kötődéseket” lezárjuk, akkor tudunk teljesen kiemelkedni, s egy magasabb szintre lépni majd. Azaz azt is üzeni, mik azok a szálak, amik esetleg kötnek és akadályoznak a kiemelkedésben? Gondold végig - üzeni! És zárd le, ha magasabb szintre akarsz lépni sorsod körén.  

Most is igaz tehát, hogy minél több időt szánunk egy kis csendes belső összegzésre, eddigi utunk átgondolására, annál jobb döntéseket tudunk majd hozni az új felé való elindulásban.

 

Ne feledjék, az új év március 20-n délután kezdődik, mikor a Nap eléri a tavaszpontot, a kos nulla fokát. Addig még a halak jelében a lezárás, befejezés, összegzés idejében vagyunk, tehát most kell odafigyelni arra, hogy ezt sikerrel végig is vigyük azért, hogy az új időszakba már semmi életképtelen minőséget ne vigyünk bele.   

 

 

Áldott tavaszi napsütéses napokat kívánok!

 

 

Szeretettel,

Veres Mónika

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.