Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szíriusz Angyala

Szíriusz Angyala

 

 

A lány a pulthoz lépett és határozott mozdulattal rácsapott az aranyszínű csengettyűre.  A csilingelés élesen hasított a szoba csendjébe, de mivel nem jött ki a hófehér bársonyfüggöny mögül senki, így újra csengetett. Ujjai a pulton doboltak. Türelmetlen volt. Pár perc újabb néma csend következett, majd a súlyos függöny méltóságteljesen szétnyílt és egy magas, ősz hajú, szikár férfi lépett a pult mögé.

„Az álmaimért jöttem!” Nézett határozottan a férfi szemébe a lány. „Egész eddig vártam, de sehol semmi! Elég volt. Most azonnal akarom őket!”

„Pontosan melyikre gondolsz?” Kérdezte csendesen a férfi. „Amire kislányként vágytál, vagy amire gimnazistaként, esetleg arra, amelyik az elmúlt tíz évben született meg benned? Nem mindegy melyik fiók felé indulok. Tudod, hosszú az út, látom türelmetlen vagy, nem akarom feszíteni a húrt …” A férfi itt elmosolyodott és vidáman rákacsintott a döbbent lányra.

„Ez nem vicces! Én is hosszú utat tettem meg mire ide értem. Nagyon is hosszút! Elfáradtam. Elegem van. Nem hiszem, hogy az Égi Tanács örülni fog, ha elmesélem Nekik, hogy az Álomkezelő Pult Őre kinevette az álmaimat.”

„Ó, isten ments, hogy kinevessem az álmaidat! Minden tiszteletem az álmaidé. Nagyon is különleges, izgalmas álmaid vannak. Sokan szívesen cserélnének Veled!  (Azokra gondolok, akik még álmodni sem tudnak önállóan, inkább mások álmait élik.) Csak próbáltalak kicsit felvidítani. Szomorúságot láttam a szemedben. Pedig tudod jól, szomorú szemekkel nem lehet boldog álmokat lehívni a Ti világotokba.”

A lány nagyot sóhajtott, majd nyaka körül kicsit kiengedte a szorosra tekert krémszínű kötött sálat. Fáradtan a pultnak dőlt.

„Tudom. Igazad van. Köszönöm, hogy emlékeztettél… Jól van, akkor nézzük csak… Most, hogy így rákérdeztél, nem is tudom melyik álmomat válasszam. Eredetileg azért az utolsó tízévesért indultam ide ma reggel. De most kicsit elbizonytalanodtam.  Nem tudtam, hogy a régebbiek közül is választhatok még. Meddig kell döntenem?”

A férfi ránézett az órájára, amin a Nap, a Hold, és a Merkúr forgott körbe - körbe a Tejút tejszínszín örvényében, majd kis szünetet tartva így szólt.

„Ráérsz. Én nem sietek sehova. Az elkövetkező kétezer évben biztosan itt leszek. Addig van időd nyugodtan átgondolni.”

A szája szegletében megint készülődött egy huncut mosoly előbukkanni, de nem mert előhozakodni vele, nehogy megint felpaprikázza magát a lány.

„Na, hát addig én biztosan nem várok!  Nem elég az a közel harminc év, ami már így is mögöttem van?! Döntöttem! Az óvodáskorit kérem. Azt már úgyis rég nem mertem álmodni…Azt hittem már nincs is meg … ”

„Jól meggondoltad? Annak már kicsit elhalványodtak a vonalai. Ha ezt választod, akkor segítened kell majd benne, mert ezt egyedül én nem tudom előkeresni az Ősi Álomtárból.”

„Na, azért annyira nem ősi! Látom, ma kifejezetten az én bosszantásomra esküdtél fel. De tudod mit, nem számít. Most már ez sem számít! Azért is elviszem, amiért jöttem. Mit kell tennem?”

„Rendben. Akkor kérlek, fogd meg azt az aranyszínű ecsetet, ami ott van a pult jobb szélén. És erre a hófehér papírra rajzold le szépen, pontosan azt az álmodat, amire az előbb céloztál. A kislánykorit. Figyelj a részletekre is! Van időd, nem kell sietned.”

A lány levette a kabátját, hosszú sálját letekerte és a fehér bársonnyal bevont székre terítette maga mellé. Majd kezébe fogva az aranyecsetet pár percig csak mereven nézte a hófehér lapot. Aztán nagy levegőt vett és határozott mozdulatokkal rajzolni kezdett az üres papírra. Varázslatos módon, ahogy csúszott a papíron az aranyecset, úgy keltek életre lelke mélyéből az álom-emlékek. Azok az óvodai emlékek, amikről ebben a percben már biztosan tudta, nem az óvodában, sokkal, sokkal régebben születtek… Ahogy haladt az alakok, a képek, a formák megrajzolásával úgy törtek fel szíve mélyéből az érzések, a vágyak, az illatok,a hangok,  a  fogadalmak a régi szeretett társakkal: hogy igen és megmásíthatatlanul biztosan újra találkozunk és akkor már nem rontjuk el! Nem, nem soha! Akkor majd megcsináljuk! És jól csináljuk! És megoldunk mindent, amit akkor és ott nem tudtunk megoldani. Most biztosan sikerülni fog!  …

Sokáig dolgozott. Egy pillanatra se tekintett fel a papírról, minden porcikájával átadta magát az álom-alkotásnak. Keze végül fáradtan megállt a papíron, az aranyszínű ecsetet lassan letette a pultra. Aztán csak állt némán és nézte, hogy a könnycseppek apró foltokká mázolják át szemei előtt az aranybetűket. S a papír ekkor varázslatos módon életre kelt, az aranybetűk helyén megmozdult az álom. A lány felismerte az összes szereplőt, mindegyikőjüket. Azt is, akiről nem is tudta, hogy ismeri. Nézte egy darabig a könnycseppekkel elvarázsolt álompapírt, rajta a táncoló, boldogan nevető szeretett ismerősöket, majd óvatosan felemelte a papírt a pultról, két oldalt kicsit megdöntötte, nehogy az aranyszín alakok leessenek róla, s csillogó szemekkel nyújtotta előre.

Ekkor vette észre, hogy a férfi a pult mögött eltűnt. Helyén egy gyönyörű, hófehér szárnyú angyal állt. Szíriusz Angyala, a lány azonnal felismerte.

„Én jöttem az álmaidért.” Nézett mosolyogva az angyal a lányra. „Készen állsz rá, hogy megérkezzenek?”

„Most már igen!” Vágta rá azonnal, gondolkodás nélkül. Egyszer már feltette neki ugyanezt a kérdést az angyal, de akkor tétovázott. Hisz még olyan kicsi volt. Ott, négyévesen az óvodai szoba sarkában, a babaszoba kis rózsaszín székén ücsörögve mit is válaszolhatott volna az angyalnak? Hisz akkor még nem érezte a súlyát. Akkor még nem tudta mit veszíthet. Most már tudja. Azóta megtanulta, nem szabad gondolkozni az Igaz Álmokon. Tilos! Akkor azonnal elrepül az angyal. És nem viszi el az aranyszín ecsettel megrajzolt álom-igénylőt az Istenek Tanácsának. Most értette meg, csak a szív-rajzokat viszi magával az angyal. Mert csak annak van súlya az Égi Tanács előtt.

 

------------------------------------

 

 

Ezen az adventi héten továbbra is az erők kézben tartása és uralása a központi téma. Feladat és lehetőség egyben. December 6-n, Szent Miklós napján áll együtt ugyanis másodszorra is a Merkúr a Szaturnusszal a Kígyótartó csillagkép kezénél. Az első együttállás november 28-n volt, ez most egy ismétlő nap, egy ismétlődő helyzet. De szinte a héten folyamatosan érezhetőek a fajsúlyos, erőteljes beavató energiák, a próbahelyzetek. Komoly feladat most fókuszban maradni és koncentrálni. Pedig pont itt van a lényeg!

Ez a pár nap segít megérteni és a gyakorlatba átültetni, mit jelent igazán a lényegre koncentrálni. Mit jelent a fókuszt – minden körülmények között – megtartani. Megmutatja hogy lehet egy nehéz helyzetet átvarázsolni, ha képesek vagyunk az erőket belül kézben tartani. Ha a kígyót mi uraljuk és nem ő ural minket. (A téma lehet félelem, aggodalom, függőség, harag, düh, vágy.)

A hét tehát vizsgaidőszak. De most az Égiek előtt és Isteni Énünk előtt vizsgázunk. Aki jól vizsgázik az pedig kézzel fogható gyógyító és varázserőt kap a kezébe. Megéri kiállni a próbákat, igaz? Megéri kritikus pillanatban is uralni a berántó energiákat és tudatos döntéssel azonnal jó irányba – pozitív teremtés irányába – terelni őket. Ezzel megmutatva egyben azt is, az egó és az Isteni Én viszonylatában most az Isteni Éné a főszerep bennünk. Átadtuk Neki az irányítást. Ezért születik meg a varázslat. Akár sors-varázslat is.

Ezen a héten – főleg szerdán - csak a lényeges dolgokra koncentráljunk! Arra, ami sorsunk szempontjából lényeges. Mert így tudunk sorsunk átminősítése szempontjából nagyon fontos dolgokat megérteni. Így tudunk varázsolni. Valami nagyon lényegeset érthetünk meg, amit eddig nem sikerült sehogy se. De csak ha jelen vagyunk. (Ellenben ha szétszórtak vagyunk, akkor elmegyünk esetleg a lényeg mellett.)

A szerdai nap a nagy beszélgetések ideje is egyben, amikor a másiknak igazán elmélyülten jelen tudunk lenni, minőségi időt szánva rá. Ezek akár gyógyító vagy beavató beszélgetések is lehetnek. De az is lehet, egy titokkal találjuk szemben magunkat, ami eddig nem látszódott. Ez egy Isteni Titok, ami ahhoz kell majd, hogy életünknek immár teljes biztonsággal, mesteri szinten uraivá váljunk! De hogy mi ez a titok, ezt teljes egészében, igazi mélységeiben majd december 23-24-n fogjuk igazán megérteni. (Amikor a Merkúr a Kígyótartó és a Skorpió csillagképekben direktbe fordul az Égen.)

A második Advent Vasárnap az érzelmi elmélyülésnek kedvez. A Vénusz lép teremtő fényszögbe a Vízöntő jövő vízében fürdőző Neptunusszal. A mennyei szerelem misztériumára emlékeztet, s ezáltal segít az egót háttérbe szorítani. Segít letenni a hamis illúziókat. Érzelmi terhektől szabadulhatunk fel, mellyel egyben már új, tiszta jövőt teremtünk magunknak. Aki már gyakorlottabb meditáló, annak kifejezetten ajánlom ezt a vasárnapot meditációra. Segít megszabadulni mélyre temetett félelmektől, s ez egyben mélyreható gyógyító hatással is bír.

 

Áldott második Adventi Vasárnapot kívánok!

 

Szeretettel,

Veres Mónika

2017. december 6.  

 

  

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.